Baj, ha nem ugyanaz érdekel minket?
Az eltérő hobbi önmagában nem ad választ a kapcsolat minőségére. Inkább azt nézzétek meg, tudtok-e érdeklődni egymás öröme iránt, és van-e idő olyan alkalmakra is, amelyeket mindketten vártok. A kötelező részvétel könnyen elveszi egy jó program kedvét.
Kitalált példa: Eszter túrázna, Máté inkább kiállításra menne. Nem szükséges egyikük kedvencéből a másik kedvencét csinálni. Egy rövid erdei séta és egy kis kiállítás külön időpontban is kipróbálható.
Hogyan válasszunk közös programot?
Mindketten írjatok két szívesen vállalt lehetőséget, és egy olyat, amelyet most nem szeretnétek. Előbb a közös pontokat keressétek. Utána nézzétek meg az időt, az utazást és a költséget. Egy kevésbé látványos, de mindkettőtöknek kényelmes program jobb próba lehet, mint egy nagy kompromisszum.
Kérésötlet: „Szívesen megismerném, mit szeretsz benne. Elsőre választhatunk egy rövidebb alkalmat?” A kíváncsiság nem életre szóló hobbiígéret.
Kipróbálás után lehessen nemet mondani
Beszéljétek meg előre, hogy a próba után őszintén lehet válaszolni. A „Jó volt veled, de maga a program nem az én világom” nem ugyanaz, mint a másik lelkesedésének leértékelése. A kedvelt hobbi maradhat saját vagy baráti program.
Közös ötlet hiányában indulhattok az élményből is: ma inkább mozgás, beszélgetés, alkotás vagy pihenés esne jól? Ez szűkebb és könnyebben megválaszolható kérdés.
Minden programban felváltva kell engedni?
Nem szükséges kölcsönös kellemetlenségeket gyűjteni. Lehetnek saját programok és valóban közös választások. A felváltva szervezés akkor működhet, ha a másik határait és erőforrásait is figyelembe veszitek.