Miért lehet különösen bosszantó, ha már elindultál vagy készültél?
A program nem az érkezéskor kezdődik. Lehet, hogy korábban befejezted a munkát, lemondtál egy másik meghívást, vagy már húsz perce utazol. Amikor ekkor érkezik az üzenet, hogy inkább máshol vagy máskor találkozzatok, nem pusztán egy helyszín változik: az addigi szervezésed is felborulhat.
Különösen kellemetlen lehet, ha a másiknak apróságnak tűnik az, ami neked újabb utazást vagy hosszú várakozást jelent. Ettől még nem biztos, hogy semmibe veszi az idődet. Az viszont fontos, hogy értse, neked mivel jár a módosítás.
Mielőtt válaszolsz, nevezd meg magadnak, mi zavar leginkább: az elveszett idő, a pluszköltség, a csalódás vagy az, hogy megint neked kell alkalmazkodnod. Ha éppen úton vagy, először az aktuális helyzetet rendezd: „Az új helyre ma már nem mennék át. Maradhatunk az eredetinél, vagy keressünk másik napot.” A visszatérő mintáról később, nyugodtabban is beszélhettek.
Hogyan mondd el a hatást hibáztatás nélkül?
Válassz egy konkrét esetet a teljes sérelemgyűjtemény helyett. A „veled soha nem lehet tervezni” könnyen vitát indít arról, hogy valóban soha-e. Abból viszont el lehet indulni, hogy tegnap mikor változott a terv, és ez mit jelentett neked.
Például: „Amikor fél hatkor írtál, hogy mégis hétre jönnél, én már a megbeszélt helyen voltam. Csalódott és bosszús lettem, mert ehhez igazítottam a délutánomat. Azt szeretném, hogy amint látod a csúszást, szólj, ne csak az indulásom előtt.” Ebben van tény, személyes hatás és teljesíthető kérés is, de nincs találgatás a másik szándékáról.
Ha azt a választ kapod, hogy ez csak egy kis változás volt, nem kell bizonygatnod, hogy óriási ügy történt. Mondhatod: „Értem, hogy neked ez kisebb módosításnak tűnt. Nekem az utazás miatt nem volt az.” Ezután kérdezd meg, ő hogyan élte meg a helyzetet. A meghallgatása nem jelenti azt, hogy vissza kell vonnod a saját kérésedet.
Milyen kérdésekkel deríthetitek ki a változtatások okát?
Más megoldás kell arra, ha valaki rendszeresen alábecsüli az utazási időt, mint arra, ha túl hamar mond igent egy programra. Ezért a „miért csinálod ezt mindig?” helyett érdemes egyetlen alkalom menetét végigvenni: „Mikor derült ki számodra, hogy nem fog menni az eredeti terv? Mi miatt csak később szóltál?”
Az is kiderülhet, hogy eltérően értitek a megállapodást. Neked a „szombaton elmehetnénk vacsorázni” már lefoglalt estét jelent, neki még csak ötlet. Ilyenkor hasznos kérdés: „Te mikortól tekintesz biztosnak egy programot?” Ha pedig gyakran a találkozó napján fogy el a kedve vagy az ideje, megkérdezheted: „Könnyebb lenne eleve rövidebb programot választani, vagy később véglegesíteni?”
Ne kérdezz végig mindent egyszerre. Egy válasz után foglald össze, amit megértettél: „Szóval már délután láttad, hogy csúszol, csak remélted, hogy behozod.” Így ellenőrizheted, jól érted-e. Az ok megértése segít megfelelő megoldást keresni, de önmagában még nem rendezi az ismétlődő kellemetlenséget.
Miben egyezzetek meg a következő közös program előtt?
A következő alkalomnál ne csak az időpontot és a helyet rögzítsétek, hanem azt is, mennyire biztos a terv. Ha valamelyikőtök napja bizonytalan, ezt előre mondja ki. Például: „Pénteken délig véglegesítsük; addig ne szervezz köré más programot.” Az egyeztetés időpontja igazodjon ahhoz, mennyi készülődést vagy utazást igényel a találkozó.
Beszéljétek meg azt is, mi történjen, ha később mégis változtatni kell. Ha egyikőtök már elindult, egy rövid hívás praktikusabb lehet egy könnyen elkerülhető üzenetnél. Az új helyszín vagy későbbi kezdés pedig legyen javaslat, ne kész döntés: a másik mondhassa azt, hogy neki az már nem fér bele.
Segíthet egy egyszerű tartalékmegoldás is. Ha a hosszú vacsora nem fér bele, mindketten szívesen találkoznátok-e fél órára, vagy inkább új napot kerestek? Egyik válasz sem kötelezően jobb. Ha pedig sorozatosan elmaradnak a hosszabb programok, mondhatod: „Most inkább olyan találkozót vállalok, amihez nem kell átszerveznem az egész napomat.” A következő néhány alkalom után nézzétek meg, működik-e a megállapodás, és min érdemes változtatni.
